Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2012.március 4.

2012.03.04

Ma volt a hét hetedik napja, amit természetesen mi is megszenteltünk. Azt nem mondanám, hogy hajnali istentiszteletre mentünk – Sanyi, neked tetszett volna a kezdőidőpont: déli fél 12! Amikor már mindenki hazafelé tartott, mi akkor mentünk.

img_2258.jpg

 

img_2261.jpg

img_2262.jpg

 

 

Ez egy nagyon szép kis Church of Ireland templom. Maga az istentisztelet szokásai leginkább a református it-re hasonlítottak: mindent állva énekeltünk, de ülve imádkoztunk, meg ülve hallgattuk az igét. Volt úrvacsora is, ami nagyon érdekesen zajlott: térdeplő rendszerben ment, de nem vártuk meg egymást körönként, vagy ahogy hivatalosan híjuk, „asztalonként”, vagyis nem volt elbocsátó szép üzenet, hogy menjünk el békességgel stb., hanem aki amikor megkapta a maga ostyaszerű darabkáját meg a borát, felállt, és visszament a helyére. Így rögtön jöhetett is a következő bűnös lélek. Gyorsan is haladt a dolog.

It. után hazamentünk ebédelni. Többször kérdezték már tőlem, milyen az ír konyha. Mindig azt szoktam mondani, hogy nem kell sokat várni tőle, akkor nem éri az embert csalódás. De amúgy én egy nagyon hálás vendégtípus vagyok: minden jöhet, csak ne legyen csípős, ne legyenek benne extra ízű fűszerek, és legyen tengeri herkenytyű.

Na, ez a tulajdonságom engem tökéletesen alkalmassá tesz az itteni létre. Ugyanis itt a reggeli mindig pirítós, és/vagy müzli, meg gyümölcssaláta. Mind a két csoportom szenvedett is a jó kis szalonna- meg kóbászhiánytól, amikor itt voltunk, ugye? Na most, az ebédből kb. hasonló ügyet csinálnak: tegnap például egy szósz sűrűségű levest ettünk kenyérkével (nincs igazi levesük, mint ahogy a főzeléket sem ismerik, olyannyira, hogy nincs is rá szavuk). Ma pedig – mivel vasárnap van – ebédnél kirúgtunk a hámból! Nem, nem, nem rántott husi volt, sem töltött combi, de még csak nem is sült libamáj. Pirítóst ettünk különböző feltéttel. Én például a másfél pirítósomat variáltam: az egyiken volt az otthonról hozott szalámiból (itt nagyon drága, ezért nem is esznek ilyeneket), a másikon pedig humusz. (Kenhető krémszerű valami – nekem ízlik.) Volt rája finom sajt is, meg a végén egy kis joghurt. Ennyi.

 De ez is rájuk jellemző: fölöslegesen nem csinálunk több kiló húsból kaját, hogy aztán addig együnk, amíg ki nem lyukadunk. Később pedig azért eszünk, hogy ne romoljon meg. De Y. és R. nem is kövérek! Annyit esznek, amennyi épp szükséges.

Viszont a vacsora itt a fő étkezés – délután 6 körül, és utána már semmi, max. egy banán, vagy egy bögre tea! Ez pedig tényleg finom is volt: sütőben sült csirke sok zöldéggel. De ezt se úgy képzeljétek, hogy az egész csirke az asztalon lebzsel, és mindenki szabadon garázdálkodik belőle. Nem! Porciózva van: R. levágott szeleteket belőle, és szépen mellé tette a köretet. Ha még kértem volna, akkor természetesen kapok, de ez az elkészített adag épp elég volt.

A többi ment a hűtőbe. A maradékot pedig nem holnap fogjuk megenni, hanem majd valamikor valami mással feldobva.

Hát így éldegélünk kajailag, ami engem egyáltalán nem zavar. Ez is az itteni léthez és kultúrához tartozik.

Délután felmentünk a Nokedli-hegyre. Hivatalosan nem így hívják, csak a könnyebb kimondhatóság miatt hívta így tavaly a Katicsoport. Meg persze ennek sokkal több értelme van, mint a Knocklayd-nek. Ennek a hegynek az oldalában van a másik táborozó hely (majd később mesélek róla). Oda vittünk valami székeket.

img_2274.jpg

 


 

 

img_2277.jpg

Ez a látványság látható az udvarról...

 

 

 

img_2278.jpg

Ez pedig a konyhaablakból. Itt voltam tavaly két hétig. A kis fehér pontok birkák.

 

 

 

 

img_2280.jpg

Ez pedig a vendégeknek szól: ha ágyba kéred a reggelit, aludj a konyhában!

 

 

 

Ezen a fotón látható szürkeség az egy esőgomolyag. Jó, mi?

img_2275.jpg

 

 

Különben ma a tegnapi idő folytatódott, csak néha jégesővel kiegészülve.

 

img_2267.jpg

A fehér függőleges csíkok a jégesők.

 

 

 

 

img_2270.jpg

Tipikus kép: süt a nap, a tetőn kopognak a jégdarabok, miközben vidáman repkednek a madarak, bár lehet, hogy mindebből nem sok minden látszik itt.

 

Persze a szivárvány ma sem maradhatott el! Azt tartják az itteniek, hogy ha a szivárvány lábánál elkezdesz ásni, kincset fogsz találni. Úgyhogy én egészen idáig azt a házat bontottam el.

 

img_2271.jpg

 

Természetesen az eredményt nem árulom el nektek, mert akkor osztoznunk kellene! Azt pedig már nem! Keressetek magatoknak egy saját szivárványt!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

allas.ferenc@gmail.com

(Bacsóék, 2012.03.17 15:03)

Szia Zsuzska! Köszönjük a csodálatos képeket és a beszámolókat.
Hát nem hazudtoltad meg magad az élménybeszámolóddal.

Hajrá!

(Mana, 2012.03.05 13:17)

Zsuzsa, nagyon élvezem ismét az északír beszámolóidat, elképesztő dolgokat tudhatok-láthatok meg általad, köszönöm! Mindennap olvaslak! :)

Mariann